A paraziták testének tisztítása palinnal, Családi Kör, 2017. augusztus 17.

A tanácsterem aulájának hatalmas üvegfala egy szőlőhátra nézett, kitekintve gyakran mélyültem el a látványban, és eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a nagyapám azt mondta: a szőlőfajtákat a levelükről lehet a legkönnyebben felismerni, majd elkezdett tanítani, de úgy, hogy észre sem vettem.

A helminták az élet mely területéhez tartoznak

Máig büszke vagyok rá, hogy ismerem őket, és most látom, hogy ez a világhíres bor is olyan szőlőből készül, amelyet már gyerekkoromtól ismerek. Tokaji Írótábor csütörtöktől vasárnapig tartott, mintegy százhetven író részvételével. Kicsit szellősebben, mint a korábbi években, több időt adva, több helyszínen, több témában folytak beszélgetések, előadások, gyakori átfedésekkel.

Nyilván senki nem is akart volna mindenütt ott lenni. Az írótábor középponti helyén ezúttal is a tanácskozás állt, melynek időszerűségét Arany János születésének kétszázadik évfordulója adta.

Mivel az év eleje óta nagyon sok rendezvényt, kiadványt szenteltek neki, az előadók már kerülni próbálták azokat a témákat, melyekről sokat hallottunk a jubileum jegyében.

Inkább az parazitáktól hogyan kell szedni, az elfelejtett részletekre, az új megközelítési módokra helyezték a hangsúlyt.

1299775669filmadatbazis_201103010(1)

Azokat a mozzanatokat kiemelve, melyek Arany életében is fontos szerepet játszottak, hiszen tanár is, szerkesztő is volt. Bengi László saját tapasztalatából kiindulva a közvetítés és ösztönzés közti fogalmi különbségtételről beszélt.

Arról a manapság tapasztalható mentalitásról, amely azt mutatja, hogy már az irodalom szakos hallgatók sem szívesen olvasnak. Megváltozott a társadalmi közeg, nincs meg a természetes kíváncsiság és befogadókészség a nyomtatott szöveg iránt, ezért az irodalommal foglalkozóknak ösztönözniük kell az olvasót, fel kell kelteniük az olvasás iránti a paraziták testének tisztítása palinnal. Kitért arra is, hogy a digitális kultúrában furcsa helyzete van az irodalomnak, melynek nem kedvez a digitális környezet, mert az irodalomolvasáshoz elmélyültség kell, a digitális olvasás pedig megosztja a figyelmet.

Sokat beszélünk arról, hogy a legfiatalabb nemzedék már jól ismeri a digitális kultúra nyelvét, de az is lehet, hogy nem erről van szó.

Az írás- és olvasástudásnak ugyanis több szintje, fokozata van, és az is lehet, hogy a digitális kultúra résztvevői csak egyszerűbb, alacsonyabb szinten állnak, egy dialektus tört és csúnya változatát beszélik, mi pedig úgy járunk, mint Kosztolányi Esti Kornélja, aki a németül beszélő kocsis szitkozódását hallva a kifejezésmód egyediségét és nyelvi tökéletességét csodálta meg. Lövétei Lázár László aktualizálta Arany szerkesztői bölcsességét, és gondolatmenetét napjaink irodalmi életéig terjesztette ki.

Szerinte van egy tucat egyforma folyóiratunk, melyekben nagyjából ugyanazok a szerzők váltakoznak, függetlenül attól, hogy ezek az országon belül hol jelennek meg.

Nyilván ez a kockázatmentesebb megoldás: versek, novellák, kritikák rovatokba szedett közlése.

Családi Kör, 2017. október 19.

Holott a különbözőség izgalmasabb lenne. A folyóiratok nem reagálnak egymásra, mint ahogyan önmagukra sem. Nincs párbeszéd, nincs vita. És ha nem beszélünk a megjelent irodalmi szövegekről sem, nem is emelünk ki semmit, akkor visszhangtalanul merülnek a feledésbe. Senki sem olvas egy tucat folyóiratot, csak néhányat, a többi elsikkad. Ha senki sem hívja fel a figyelmet arra, miből mit kellene elolvasni, akkor nem alakulhat ki semmiféle rálátás.

Akik a digitális folyóiratot szorgalmazzák, azoknak fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy olvasóbarát-e a pdf-formátum.

Családi Kör, 2017. augusztus 17.

Mi történjen azokkal a maradiakkal, akik nem akarnak internetes folyóiratot olvasni? Aligha lehet meggyőző indok, hogy az idősebbek úgyis meghalnak, a fiatalok pedig majd új formákat találnak maguknak.

A folyóiratok mintha a saját elhivatottságukról is megfeledkeznének. Legyen kötelező tartani a kapcsolatot az olvasóval. Az legyen a presztízskérdés, hogy olvassák-e.

Nincs értelme annak, hogy elefántcsonttornyok épüljenek. Az általa szerkesztett Székelyföldet hozta fel példának, amely nem kánonelvű, és senkit sem rekeszt ki. Nyilasy Balázs magát a kortárs Arany-recepciót bírálta. Feltette azt a kérdést, hogy elégedettek lehetünk-e a mai horizontunkkal. Alkalmas-e Arany János megértésére? A kételyekről beszélt. Alkalmasak-e a posztstrukturalista elemzési módszerek arra, hogy egy Arany-mű közelebb kerüljön az olvasóhoz.

Az antibiotikum csoportok áttekintése a hímivari rendszer kezelésére férfiak és nők körében

A kétely hermeneutikája elbizonytalanítja a kutatás irányát. Tehát szerinte kritikával kell gömbölyű tojáshéj a saját horizontunkat.

Mezey Katalin előadásában hangzott el, hogy Arany János költészetét egy-két kritikusa még életében korszerűtlennek minősítette, a paraziták testének tisztítása palinnal, hogy lemaradt a legfontosabb világirodalmi áramlatokról, azaz nem értette meg az idők szavát.

• A testrétegek száma a féregben
• Paraziták elleni gyógyszer az emberi test gyógyszerében
• Családi Kör, szeptember by yuhar - Issuu
• Csallóköz /szám by Csallokozonline SK - Issuu

Azért is volt furcsa és visszatetsző a felvetésük, mert a művészeti alkotásoknak nincs előre elkészített tervrajzuk, nincs kivitelezési szabályzatuk, amelynek kötelesek megfelelni a szerzők. Minden művészi alkotás meglepetés, amelynek egyedi terve az alkotó fejében születik meg, és pont ez: az eredetiség a művészi alkotás legfontosabb sajátossága.

Családi Kör, augusztus

Ez közös benne és a technikai, tudományos szabadalmakban, újdonságokban, felfedezésekben. Ha egy kritikus valamely művészi alkotást korszerűtlennek minősít, akkor az azt jelenti, hogy nem ismeri el annak egyszeri voltát, eredetiségét.

Sajnos, amikor az írótáborról beszélünk, arra nem marad hely és idő soha, hogy magáról a helyről is szó essen, pedig igazából egy elmélyült sétáról írnék a legszívesebben, ahogy a folyó partjáról felnézek a hegyre, mert ahol mindkettő megtalálható, annak eleve külön helye van a teremtésben.

Középen egy pohár aranysárga borral. Szüret előtt vagyunk, ilyenkor már az illata is lecsapódik a leendő, készülődő termésnek. A borvidék felismerhető az utcáiról, a fénytöréséről és a hangulatáról minden évszakban.