A fa károsítók elleni küzdelem eszköze. Növényvédelem
Tartalom
Nehezen irtható gyomok leküzdése 8. Néhány erdővédelmi probléma részletes ismertetése Ebben a fejezetben a mai erdőgazdálkodót érintő, néhány kiemelkedően fontos erdővédelmi problémát ismertetünk. Ezek többnyire a fő fafajokat érintik, vagy pedig értékes, de kisebb térfoglalású fásnövények betegségeit és az ellenük való védekezés lehetőségeit mutatjuk be. A fejezetet szinte évente lehetne bővíteni, mert újabb és újabb káros jelenségek tapasztalhatók erdeinkben.
A kocsányos tölgy pusztulásos megbetegedése A kocsányos tölgy pusztulása az erdészeti szakirodalomban mintegy éve ismert téma.
A jelenség a századforduló táján jelentkezett olyan mértékben, hogy a szakemberek katasztrófaszerű jelenségről beszéltek. A XIX. A vízgazdálkodás szempontjából hirtelen és erősen megváltozott termőhelyi viszonyokhoz különösen az idős kocsányos tölgyesek nem tudtak alkalmazkodni, megindult az állományok részleges leromlása, majd a fák teljes pusztulása. A pusztulás kezdetben csak a kötött talajon álló, síkvidéki kocsányos tölgyeseket érintette, a homoki és dombvidéki állományokban a károsodás mindig is csak kisebb jelentőségű volt.
A síkvidéki, ártéri, volt ártéri kocsányos tölgyesek erősen kötött talaja kedvező feltételeket nyújt a pangóvizek kialakulásához. Amennyiben pl. A gyökereken ennek következtében fulladásos jelenségek játszódnak le, ami azok elhalásához is vezet.
A károsodott gyökérzet feladatát nem képes betölteni, ezért újabb egyensúlyi zavar keletkezik a vízellátottságban, megindul egyes hajtások, majd egész ágak fokozatos száradása, pusztulása. Az így legyengült fát a talajban mindig jelenlévő gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea támadja meg. Rizomorfái a kéreg alá behatolva az élő szöveteket pusztítják el.
A koronában a levelek pamacsszerűen, tömörödve jelennek meg. Ilyen módon néhány év alatt a fa elpusztul.
Új magyar eszköz segít felderíteni a fehérjék működését
Az elpusztult fa kérge táblásán leválik, alatta a gyűrűs tuskógomba fehér, lemezszerű szövedéke és fekete, zsinórszerű rizomorfái láthatók. Az elpusztult, még lábonálló fában a xilofág rovarok telepednek meg, amelyek megkezdik a faanyag lebontását. A rovarokon kívül a szijácskorhasztó farontó gombák is megjelennek, majd a szijács elpusztítása után a gesztbontó gombák fejezik be a a fa károsítók elleni küzdelem eszköze teljes lebontását.
- Erdővédelemtan | Digitális Tankönyvtár
- A rák elleni küzdelem új eszközei: bélbaktériumok - Protexin
- Új magyar eszköz segít felderíteni a fehérjék működését
- EUR-Lex - PC - HU
- Az elmúlt években kiderült, hogy a bélbaktériumaink jelentős szerepet játszanak a táplálékok pl.
- Napjainkban herbológiával foglalkozó szakemberek körében sem egységes az álláspont a gyomirtás, ill.
- Növényvédelem | Digitális Tankönyvtár
A kocsányos tölgyesek pusztulásáról óta van szakirodalmi adat. A Maros gátak közé szorításával a gyapjas lepke tarrágást okozó gradációja után az ott található ártéri kocsányos tölgyesek száradása kezdődött el.
A tömeges tölgypusztulás az —as években kialakult hatalmas gyapjaslepke-gradációt követően Délkelet-Baranyában a fa károsítók elleni küzdelem eszköze fel. Ugyanekkor a Duna, a Dráva és a Száva menti tölgyesekben is hasonló folyamat indult meg.
A metagenomikai teleszkóp a sejteket károsító folyamatok elleni védekezést is segítheti
Az es évek végén a szatmári és bács-bodrogi tölgypusztulás foglalkoztatta a szaksajtót. Nagyjából ugyanerre az időpontra esik a tölgylisztharmat Kárpát-medencében való megjelenése és elterjedése.
Mint újabb károsító tényező, a tölgypusztulás kiterjedéséhez és intenzitásának a növekedéséhez vezetett. A szatmári területeken az Ecsedi-láp lecsapolása jelentett nagy és kedvezőtlen változást a talajhidrológiai viszonyokban. A felsorolt területeken kívül erős mértékű pusztulás lépett fel a Bodrogközben, a Nyírségben, de a somogyi, a zalai és a kisalföldi erdőgazdálkodók számára sem ismeretlen a jelenség. Az Erdővédelmi Figyelő Jelzőszolgálati Rendszer adatai szerint az ország területén — között összesen több mint 4 ezer hektáron észlelték a kocsányos tölgyfák pusztulását.
Az éves adatok többsége a károsodás gyenge vagy közepes fokozatát jelöli. Nagyon valószínű, hogy évente nemcsak az újonnan keletkezett pusztulást jelezték, hanem a területen esetleg már rég meglévő károsodás adatai ismétlődve szerepelnek. A kocsányos tölgy pusztulása ellen védekezni a lombtalanítást okozó rovarok elleni fellépéssel vagy az újra lombosodó fáknak a tölgylisztharmat fertőzésétől és kártételétől való megvédésével lehet.
A vízrendezési munkákat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az ne csak a víz elvezetését, hanem szükség szerint az odavezetését és ott tartását is tegye lehetővé.
A kocsánytalan tölgy pusztulásos megbetegedése A kocsánytalan tölgy pusztulása Magyarországon, a rendelkezésre álló adatok alapján, ban kezdődött el. Zemplén-hegységből érkezett tudósítás szerint az állományokban eddig ismeretlen módon elpusztult kocsánytalan tölgyfákat találtak.
A károsodott, elpusztult fák nem az elnyomott, alászorult egyedek közül kerültek ki. Az ismeretlen károsodást folyamat a Zemplén-hegységből kiindulva fokozatosan nyugati, délnyugati irányba terjeszkedett tovább.
A rák elleni küzdelem új eszközei: bélbaktériumok
A következő évben már a Bükk-hegységben, majd röviddel ezután a Mátrából jelezték a megbetegedést. Rövidesen a Börzsöny, a Pilis, a Gerecse és a Vértes is elterjedési területéhez tartozott. Ezt követően a Mecsek, a Bakony-hegység, Somogy és Zala megyék területét is elérte a betegség.
Hamarosan egész Európában elterjedt a kocsánytalan tölgyeseket komolyan veszélyeztető betegség. A különös, eddig ismeretlen károsodás vizsgálatára az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani Tanszéke és az ERTI Erdővédelmi Osztálya a helyi erdőrendezőségi kirendeltségek közreműködésével az egész ország területén mintaterületeket jelölt ki a betegség folyamatának figyelemmel kísérése és az esetleges okok tisztázása céljából.
A területeken található számozott fák egészségi állapotát évente két alkalommal felvételezik, majd az adatokat minden év végén értékelik. Később a 3-as jelzésű fokozatot megbontva a 3. Ők a nyugat-európai szakirodalmi adatok alapján, azokat adaptálva egyértelműen megállapították, hogy a fák pusztulását a savas eső okozta. Ezt azonban sem kísérletileg, sem pedig más módon bizonyítani nem tudták.
Ennek folytatásaként a legkülönbözőbb hipotézisek születtek, amelyek mindegyike rendszerint csak egy tényezőnek tulajdonította a pusztulás jelenségét. A nyolcvanas évek vége felé a pusztulás mértéke fokozatosan csökkent, majd ahogy jött a jelenség, ugyanúgy a Zemplén-hegységből kiindulva és délnyugat felé haladva fokozatosan, gyakorlatilag meg is szűnt.
Ezt követően a kilencvenes években is volt száradás, de az eltérő jellegű volt a korábbi folyamattól. Ez utóbbi száradási jelenséget egyértelműen a csapadékhiány váltotta ki.
Az ekkor elpusztult fák nem mutatták a korábbi szimptómákat apró, pirosodó levelek, fokozatosan elhaló, száradó korona, nyár végére a teljes, hirtelen bekövetkező pusztulás. A kocsánytalan tölgy pusztulásának vizsgálatára nemzetközi együttműködés is rossz lehelet konzultáció az akkori csehszlovákiai, ausztriai, németországi kutatóhelyekkel.
52013PC0267
Több nemzetközi konferencia is tárgyalta a témát, de a pusztulást kiváltó, bizonyítható, egyértelmű okot sehol sem sikerült meghatározni. A legutóbbi 5—10 évben már szinte nem is esik róla szó sem rendezvényeken, sem pedig a szaksajtóban. A kutatómunka során több országban is az a megállapítás kristályosodott ki, hogy több vagy sok tényezős, komplex megbetegedési jelenség okozta a kocsánytalan tölgy egész Európában azonos szimptómák mellett tapasztalható leromlásos pusztulását.
A sok tényező közül kiemelkedő szerepe lehetett — az időjárási szélsőségeknek szárazság, erős téli fagyok— a gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea erős elszaporodásának, — a tölgy-szijácsszú Scolytus intricatus korábban nem ismert mértékű gradációjának, — a lombfogyasztó lepkehernyók téli araszolók gradációjának, — egyes, a fák szijácsában található, feltételezetten edényeltömődést okozó gombáknak, — a legyengült, pusztuló fákban a xilofág rovarok és szijácskorhasztó gombák elszaporodásának, — egyéb más, ismeretlen tényezőknek.
Nagy a valószínűsége annak, hogy ezen tényezők közül egyszerre több is fellépett, és szerencsétlen egybeesésük váltotta ki a komplex leromlási, pusztulási folyamatot. Az általános savasodás Magyarországon nem volt olyan mértékű, hogy az közvetlenül okozhatta volna a fák pusztulását, de mint környezeti tényező, hozzájárulhatott a fák stresszállapotának kialakulásához és a patogén szervezetek megerősödéséhez, elszaporodásához.
Kiemelkedő szerepe lehetett a gyűrűs tuskógombának, amely a legyengült fákat tömegesen fertőzte és okozta pusztulásukat. A gomba más fás növényeket fertőzve ugyanazokat a szimptómákat váltja ki, mint amelyeket a tölgypusztulással kapcsolatosan tapasztalni lehetett. Az elpusztult fák tövén a rákövetkező évben a gomba termőtestei hatalmas csokrokban jelentek meg.
Ugyancsak számottevő szerepe lehetett a tölgy-szijácsszúnak Scolytus intricatus is, mert a rovar olyan tömegben lépett fel, amely rövid idő alatt a fa károsítók elleni küzdelem eszköze kambiumnak a fa teljes kerületén való szétroncsolását okozta.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a szútámadás egymagában is okozhatta a fák pusztulását. A tölgypusztulás megszűntével a szúpopulációk is visszakerültek a magállomány szintre.
A kocsánytalan tölgy a fa károsítók elleni küzdelem eszköze, pusztulással járó megbetegedése a paraziták alszanak, lévén komplex jelenség, védekezni igen nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet.
Egy-egy tényező ellen fellépve azonban csökkenthetjük a leromlás mértékét és ütemét.
Erdővédelemtan
Az erdőhigiéniai szabályok konkrét intézkedéseken keresztüli betartásával szintén csökkenthetjük a kocsánytalan tölgy pusztulása megismétlődésének az esélyét. A kipusztult állományok felújítása az erős cserjésedés és gyomosodás miatt rendkívül nehéz és költséges. A szilpusztulás A szil holland betegségének is nevezett szilpusztulás kórokozói az Ophiostoma ulmi Buism.
A kórokozókat a Scolytus nemzetségbe tartozó szil-szijácsszúk terjesztik. A szilpusztulás tracheomikózis jellegű betegség, vagyis a szállítóedények xylem gombás megbetegedése okozza a koronában észlelhető gyors hervadást. A betegséget Európában röviddel az első világháború után észlelték először. Az első járványhullám — között sepert végig Európán, majd Észak-Amerikán; fák milliói estek áldozatul. Ezt követően a betegség alábbhagyott, majd az as években egy újabb járványhullám kezdődött, amely napjainkban is tart.
Ezt az újabb járványt a kórokozónak egy Amerikából Európába visszakerült agresszív változata okozza, amelyet O. A pusztulás tünetei: a vegetációs a fa károsítók elleni küzdelem eszköze, általában nyár elején hervadás jelentkezik a koronában.
Egyes ágakon vagy egész koronarészeken a levelek, a hajtások hirtelen elhervadnak, majd elszáradnak.
- Orvosság az emberi testben található összes parazita ellen
- Az elméleti eszköz a sejteket károsító folyamatok elleni védekezést is segítheti - olvasható az ELTE közleményében.
- Hogy a pinwormok hogyan ártanak az embernek
- Химические элементы.
A beteg fás részek keresztmetszetén az utolsó évgyűrű tavaszi pásztájában barna pontok, illetve összefüggő barna gyűrű figyelhető meg. A megfertőzött fák 2—5 éven belül elpusztulnak. A hervadást az edények eltömése és a gomba toxinjai váltják ki. Az edényeket a gomba sejtjei és a fa védekezéseként fokozódó töltősejt tillisz- képződés tömi el.
A jövedelmező növényi kultúrákhoz, valamint a foglalkoztatáshoz, a növénynemesítéshez és az élelmezésbiztonsághoz egészséges vetőmagok és szaporítóanyagok kellenek. A fák és cserjék esetében a növények egészségének védelme alapvető fontosságú az Unió erdőinek, tájainak, valamint a köz- és magántulajdonban lévő zöldfelületeknek a megőrzése érdekében.
A pusztuló fákat a szil-szijácsszúk Scolytus-fajok keresik fel költés céljából. A szúk költési meneteiben a gomba tenyészik.
A kirepülő új bogárnemzedék egyedei az egészséges fák végső ágvilláinál végzik érési táplálkozási rágásukat, mialatt a magukkal hozott gombaspórákkal megfertőzik a fákat. Á szilpusztulás ellen különböző védekezési módszerek ismertek, amelyek többsége azonban nem eléggé hatásos. A kórokozó vektorait, a szil-szijácsszúkat inszekticidekkel lehet irtani, vagy populációjukat feromoncsapdák segítségével csökkenteni.
Próbálkoztak szisztemikus gombaölő szerek alkalmazásával, illetve gomba- és rovarölő szerek magas nyomású injektálásával a gyökfő szintjén. Biológiai védekezési kísérletek is történtek antagonista baktériumok és gombák felhasználásával, vitatható eredményekkel. A legreménykeltőbb megoldásnak tűnik a gazdanövény rezisztenciájának fokozása: az ellenálló egyedek kiválogatása, a rezisztens ázsiai szilfajokkal való hibridizálás, esetleg az ázsiai fajok közvetlen termesztése révén, ahol lehetséges.
A szilpusztulás egy biotikus tényező által kiváltott betegség, kórokozója jól izolálható és táptalajon tenyészthető. A betegség valódi okának megállapítása mégis hosszú évekig eltartott.
Különböző szerzők más-más okokat véltek meghatározónak a betegség előidézésében: szárazság, baktériumos fertőzés, tilliszek képződése, a Graphium ulmi az Ophiostoma ulmi anamorfája gombafertőzése stb. A szijácsszúk szerepét az évek során hol megerősítették, hol cáfolták. Mindez jól szemlélteti, hogy egy új, korábban ismeretlen betegség megjelenésekor milyen nehéz a valódi okot megállapítani még akkor is, ha a kórokozó egyetlen faj Vajna, A Salix fajok természetes állományokban és mesterséges telepítésekben fordulnak elő.
A füzek egészségi állapotának alakulását nagymértékben befolyásolja a termőhely vízellátottsága, ugyanis a füzek számára a csapadékból származó vízmennyiség nem elegendő az életműködések optimális ellátásához. A szélsőségesen száraz, aszályos időjárás, a folyók vízszintjének csökkenése az árterületeken a talajvíz szintjének süllyedését eredményezi.
A talajvízszint-csökkenés a füzeknél stresszállapotot idéz elő, amelynek következtében csúcsszáradás, sőt pusztulás, illetve a fák kórokozókkal szembeni ellenálló képességének csökkenése következik be. A nemesített, intenzív fajták esetében a termőhely egyéb tényezői is szerepet játszanak. A sásos, nádas, szikes, glejes termőhelyekre telepített fűz gyengén növekszik, és általában nem éli túl a 3—5 éves kort.
A jó vízellátású, megfelelő termőhelyen álló fák esetében is tapasztalható olykor pusztulás. Ebben az esetben a fák hirtelen elhalását, hervadását baktériumos betegség okozza.
Hazánkban a füzeknek e kóros pusztulását ban azonosítottuk a szigetközi ártéri nemesfüzesekben.
Kedves Vásárlóink!
A helyi szakemberek tájékoztatója szerint a pusztulás már 2—3 évvel korábban elkezdődött és évről évre fokozódott. A kórokozó az Erwinia salicis Day Chester karantén baktérium, amelynek ez volt az első bizonyított hazai előfordulása.
A betegség a fák koronájának tavasszal, nyár elején észlelhető részleges hervadásával kezdődött. Általában a második évben a 10—12 éves beteg fák elpusztultak.
Az elpusztult, kivágott fák korongjain látható a füzek baktériumos hervadásának jellegzetes tünete, a fás részben foltokban, gyűrűs sávokban jelentkező szürkés-barnás elszíneződés. Az elszíneződött faedényekből a kórokozó kitenyészthető.
A kórokozóról és a betegségről még keveset tudunk. Az irodalom szerint Butin, a betegség a díszfüzeken, a fonófűz-kultúrákban, a természetes füzesekben egyaránt előfordul, a leggyakoribb fűz fajok Salix alba, S. Néhány év alatt az idősebb fák is elpusztulnak. A kórokozó terjedése a szél és az eső által, valamint a fertőzött dugványokkal történik.
